Amint arról tegnap beszámoltunk, a HLSZ-közgyûlésen kihirdették a 2004/05. bajnoki év legjobb magyar futballistáinak névsorát. Az élen végzettek kiemelték a szavazás szakmai jellegét, ami még értékesebbé teszi teljesítményük elismerését.

Honlapunknak adott nyilatkozatukban abban mindegyik díjazott egyetértett, hogy a profi labdarúgók közel ezres táborának szavazatai alapján elnyert kitüntetõ cím minden más - hasonló jellegû - ranglistánál mérvadóbb, hiszen a "szaktársak" belsõ körébõl megfogalmazott, és voksokban manifesztálódott véleménye a szakmaiságot tekintve felülmúlhatatlan.

Gera Zoltán (a legjobb külföldön játszó labdarúgó):

- Nagyon örülök a szavazás eredményének és nagyon megtisztelõ, hogy azok szavaztak nekem bizalmat, akik hozzám hasonlóan ûzik ezt a játékot. Magammal szemben mindig kritikus szoktam lenni, így, ha engem kérdeznek, akkor azt mondom, hogy nagyon sok fejlõdni valóm van még. Köszönöm mindenkinek az elismerést, aki rám szavazott, és továbbra is azon leszek, hogy a magyar labdarúgásnak jó hírét keltsem külföldön.

Végh Zoltán (a legjobb kapus):

- Egy kapus sikeres szereplésének legfõbb és egyben igen prózai mutatója, hogy ne menjen el rajta mérkõzés. Szerencsére erre nem lehetett panaszom az elmúlt idõszakban. A magam részérõl minden csapattársamnak hálával és köszönettel tartozom, hogy ilyen szép évet produkáltunk. Biztos, hogy a jelen szakmai elismerésemhez nagyban hozzájárult mindenki, aki velem együtt pályán volt, illetve kapusedzõm, Kakas László, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Külön megemlítem Szántai Leventét, aki fantasztikus sportemberként végig mögöttem állt. Õ nagy jövõ elõtt álló fiatalember, aki a labdarúgás iránti alázatból jelesre vizsgázott, pedig második számú kapusként ez nem általánosan jellemzõ.

Juhász Roland (a legjobb fiatal):
- A belga szerzõdés mellett ugyanúgy tudok örülni a szavazás eredményének, amit nagy dolognak tartok, mert egyrészt jó néhány kitûnõ képességû játékost sikerült megelõznöm, másrészt pedig azok szavaztak, akik mostanáig velem együtt futottak ki a pályára.

Márkus Tibor (a legjobb NB I/B-s):

- Nagyképûség lenne a részemrõl, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg a szavazás végeredménye, ugyanakkor azért számítottam rá, hogy egy ilyen jó év után az esélyesek között lehetek. Õszinte örömömre szolgál, hogy végül én kaptam a legtöbb voksot az NB I/B-s játékosok közül, jólesik ez a szakmai elismerés!

Csertõi Aurél (a legjobb edzõ):

- A megtisztelõ cím rajtam keresztül az egész csapatnak is szól, akik megértették és elfogadták az elvárásaimat és tisztességgel helytálltak akkor is, amikor a bizonytalanság volt az úr. A lehetõségekhez képest elértük, amit lehetett, bár szebb sikerként élném meg, ha végre egy jobb csapattal, rendezett körülmények között a bajnoki címnek örvendhetnénk!

Arany Tamás (a legjobb játékvezetõ):

- Évek óta jegyzem, hogy a labdarúgók miként értékelik a tevékenységemet, és a folyamatosan javuló eredményeim azt mutatják, hogy jó úton járok, ugyanis két éve harmadik, tavaly második lettem a szavazáson, idén pedig a csúcsra értem ezzel az elsõ hellyel. Túlzás nélkül mondhatom, hogy óriási dolog ez, mivel a mi szakmánkban nem könnyû megfelelni az elvárásoknak. Általában egy ítélet, ami jó az egyik csapatnak, az nem jó a másiknak, ezért csak következetes és kívülrõl nézve is pártatlan ténykedéssel lehet a játék szürke tartozékának megmaradni.