A hivatásos labdarúgók nemzetközi érdekvédelmi szervezete, a FIFPro Európai Divíziója idén júniusban tartotta meg évi rendes közgyûlését Prágában, amely konferencia legfontosabb napirendi pontjait – a teljesség igénye, és a részletekbe menõ bemutatás lehetõsége nélkül – az alább olvasható összefoglalónkban ismertetjük. A rendezvényen szervezetünket Dr. Horváth Gábor fõtitkár és felügyelõ bizottságunk elnöke, dr. Erdõs Dániel képviselte.
Vitás kérdések
a nemzetközi sportjogi szabályozásban
Továbbra is megoldatlan a sportágon belüli jogviták rendezésének tagállamokon belüli megszervezése. A FIFA által évekkel ezelõtt kötelezõvé tett „NDRC”, azaz nemzeti vitarendezési bizottság sok országban – így sajnos hazánkban – egyáltalán nem is létezik, a labdarúgó szövetség nem mutat különösebb hajlandóságot annak létrehozására. Jobb esetben létezik a bizottság, csupán annak összetétele nem szabályszerû, tagjai/elnöke nem megfelelõen kerülnek megválasztásra, megint másutt a fórum döntéseinek kikényszeríthetõségével, az ellene biztosított jogorvoslati lehetõséggel van probléma A megnyugtató megoldás sok országban várat még magára.
(Folytatás hírünk belsõ oldalán!)
Sok vitát vált ki a FIFA szabályzataiban rögzített „szerzõdési stabilitás” feltételrendszere, szabályozása és joggyakorlata. A szabály lényege, hogy egy bizonyos védett idõszakban a szerzõdés nem szüntethetõ meg egyoldalúan egyik fél részérõl sem, amennyiben nincs a felmondást megalapozó ún. jogos indok. Ennek hiányában a felmondás anyagi kompenzációs kötelezettséget von maga után, szerzõdésszegés miatt. A kompenzáció mértéke bizonyos fokig az adott ország jogi szabályozásától is függ, azonban vannak bizonyos ún. objektív kritériumok is (pl, mennyi idõ lett volna még hátra a szerzõdésbõl, mennyi volt a játékos keresménye és mennyi lett a felmondást követõen az új klubjánál stb.). A FIFPro megítélése szerint változtatásra lenne szükség e téren a jogi szabályozásban, mert a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a játékosok sok esetben elveszítik a jogvitás ügyeket a klubbal szemben a nemzetközi sport döntõbíróság elõtt, mivel a testület csak a FIFA hivatkozott szabályt veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az EU jogi alapelveit. Jó példa erre a brazil Matuzalem ügye, akit a FIFA Vitarendezési Bizottsága – jogos felmondási ok hiányában történt szerzõdésbontás miatt – arányos összegû kompenzáció megfizetésére kötelezett, amelyet azonban késõbb a fellebbezés folytán eljárt nemzetközi sport döntõbíróság közel duplájára emelt. Ez joggyakorlat általánosságban is probléma, amely felveti annak szükségességét is, hogy felülvizsgálják, hogy a labdarúgáson belüli jogviták megoldásában mennyire megfelelõ eszköz a nemzetközi választottbíráskodás.
A sportfogadási célú csalások sajnálatos módon napjaink egyik kulcsfontosságú problémájaként vannak jelen a nemzetközi labdarúgásban. Az UEFA hozzáállása az, hogy az ilyen ügyekbe keveredõ játékosokkal szemben továbbra is a zéró tolerancia gyakorlatát kell folytatni. A FIFPro ugyanakkor azt az álláspontot képviseli, hogy a játékosok legtöbbször csak áldozatai egy jól felépített bûnözõi hálózatnak, és nem a játékosokkal szemben kell erélyesen fellépni. A játékosok képviseletében folytatott küzdelem részeként a FIFPro nemrégiben hozta nyilvánosságra a kelet-európai visszás jelenségekkel kapcsolatban megdöbbentõ információkat tartalmazó „Fekete Könyvet”, és azon kívül is igyekszik kellõ nyilvánosságot kölcsönözni a csalásoknak. További felméréseket, valamint az Interpollal / Europollal való bûnügyi együttmûködés erõsítését tervezik, azzal a jelszóval, hogy a labdarúgás egymaga nem képes megoldani ezt a problémát.
A csalások, „bunda” visszaszorítása érdekében alkalmazható eszköz lehet még a „financial fair play” rendszerének általános bevezetése, amellyel biztosítható lenne, hogy a játékosok mindenütt idõben hozzájussanak a teljes járandóságukhoz, így kevésbé lennének kiszolgáltatva a bûnözõi csoportok megkereséseinek. Jobb játékvezetõi megközelítés, arányosabb szankciórendszer, az egyéb felelõsök felelõsségre vonása, és folyamatos nyilvánosság, a fiatal játékosok figyelmének felhívása – néhány elképzelése azok közül, amelyek a bunda visszaszorítását célozzák.
Labdarúgók játékjogának
harmadik személyek általi birtoklása
Az elmúlt években vált egyre gyakrabban tapasztalt gyakorlattá, hogy bizonyos labdarúgók játékjogával nem a klub és nem maga a játékos, hanem egy harmadik személy / cég stb. rendelkezik.
Ez a FIFPro következetes álláspontja szerint nem megengedhetõ, mivel veszélyezteti a verseny átláthatóságát, integritását. Ha ugyanis egy harmadik fél határozza meg, hol játsszon, melyik klubba igazoljon a játékos, ez a mozgás szabadságát, mint alapvetõ uniós alapjogot is sérti, ezen felül a klubok és a nemzeti szövetségek kezébõl kiveszi a kontroll lehetõségét, ezáltal is veszélyeztetve a nemzetközi labdarúgás rendszerének stabilitását.
A fentiek miatt közös érdek a harmadik személyek játékjog feletti rendelkezési jogának korlátozása, de legalábbis megfelelõ szabályozása. Ennek egyik iránya, ha nemzeti szinten olyan szabályt vezetnek be, melynek értelmében, ha egy befektetõ be kíván szállni adott klub szponzorálásába, akkor ennek ellentételezése ne a játékos játékjogának átruházása legyen, hanem magában a sportszervezetben szerezzen részesedést a befektetõ. Vagyis külsõsként senki ne szerezhesse meg a játékjog feletti rendelkezés jogát.
„Nemzetközi bajnokságok”, külföldi akadémiák?
Az elmúlt években a nemzetközi labdarúgásban akadt példa arra, hogy bizonyos országok a határaikon átívelõ, „közös” bajnokságot / tornát szerveztek, más sportágakhoz (pl. jégkorong) hasonlóan. Noha a fõszabály és a tendencia továbbra is az, hogy a bajnokságokat a nemzeti határokon belül szervezzék, a FIFPro támogatja azt a felvetést, miszerint meg kell vizsgálni, hogy az efféle közös bajnokságok mennyire szolgálják az érintettek sportszakmai, gazdasági stb. érdekeit.
Szintén újszerû felvetés, hogy bizonyos klubok a saját országuk határain kívül is mûködtessenek saját labdarúgó utánpótlás-nevelõ mûhelyt, akadémiát. Ez azonban a FIFPro megítélése szerint nem elõnyös, mivel éppen hogy elõmozdítaná a 18 éven aluli játékosok nemzetközi átigazolásának gyakorlatát, amelyet maga a FIFA is tilt jelenleg.
Együttmûködés az UEFA-val
A FIFPro Európai Divíziója évek óta szerzõdésen alapuló együttmûködést folytat az Európai Labdarúgó Szövetséggel, amely a kölcsönös elismerés elvén alapszik. Az UEFA elkötelezte magát az ún. szociális párbeszéd fontossága mellett, és ennek keretében a FIFPro mindinkább be tud kapcsolódni a futballal kapcsolatos döntések meghozatalának folyamatába, véleményezési jogkörrel. Ezt biztosítja a nemrégiben aláírt együttmûködési megállapodás is, amelyet a FIFPro és az UEFA mellett az európai labdarúgó ligák szövetsége (EPFL), valamint az európai klubok szervezete (ECA) is aláírt.
A felek egyetértenek többek között a sportfogadási csalások visszaszorításának fontosságában, a közös problémamegoldás lehetõségeit keresve. Hasonlóképpen közös célnak tekintik a diszkrimináció, az erõszak elleni küzdelmet, ezen felül az UEFA támogatja a FIFPro egyéb kezdeményezéseit is, mint pl. a szerzõdés nélkül maradt labdarúgók támogatását, valamint a aktív sportkarrier befejezése után „civil” pályákra való felkészítés eszközeit (online képzés). Az UEFA által bevezetni kívánt klublicenszrendszer, illetve a klubokra nézve kötelezõen bevezetendõ „financial fair play” követelményrendszere kapcsán a felek kölcsönös információcserében állapodtak meg. Az együttmûködés fóruma elsõsorban a mindkét szervezet közremûködésével ülésezõ Professional Football Strategy Council, valamint az évenkénti fõtitkári találkozók.
Labdarúgók nehéz helyzetben
A konferencián szó esett két korábbi labdarúgó jelenlegi helyzetérõl, problémáiról. Közülük az egyik egy mindenki által jól ismert név, bizonyos Jean-Marc Bosman, akinek ügye kapcsán egykor megszületett a „Bosman-szabály” néven elhíresült elõírás, mely szerint lejárt szerzõdésû labdarúgó játékjogáért nem fizethetõ átigazolási díj, a játékos ingyen, szabadon igazolható, továbbá, hogy a külföldi játékosok számának korlátozása ellentétes az EU egyik fõ alapelvével, a munkaerõ szabad mozgásának biztosításával. Sajnálatos, hogy a nevezett játékos napjainkban is súlyos anyagi és egyéb nehézségekkel küzd, amelyek felhívják a figyelmet az aktív sportpályafutás utáni karrierre való tudatos felkészülés fontosságára.
Egy kevésbé ismert játékos, a szerb Dragisa Pejovic, korábban bundaügybe keveredett, a felé intézett megkeresést nyilvánosságra hozta, azonban nemcsak fegyelmi büntetést kapott, de még büntetõügy is indult ellene. A vádakat késõbb ejtették ugyan, de a meghurcoltatás gyakorlatilag véget vetett pályafutásának, csapata nem lévén be kell fejeznie az aktív labdarúgást. A nehéz helyzetbe került játékost – Bosmanhoz hasonlóan – a FIFPro erre a célra létrehozott pénzügyi alapból igyekszik támogatni.
Változások a FIFPro Alapszabályában,
szervezeti felépítésében
A javaslat szerint a korábbi 2 év helyett négy esztendõre választja majd az Elnökséget a Közgyûlés. Az eddigi egy alelnök helyett a továbbiakban három mûködik majd, így az Elnökkel együtt valamennyi divízió képviselteti magát a közvetlen vezetésben (az alelnökök egyike akadályoztatása esetén az Elnök helyettesítését is ellátja). Új tisztségként kerül bevezetésre az ’operation manager’ munkaköre.
