Amint arról korábbi hírünkben beszámoltunk, a magyarországi jelenségeket szektorbezárásokkal büntette a labdarúgószövetség, míg kormányzati szinten mindkét érintett állam, Magyarország és Szlovákia is elítélte a rasszista, idegengyûlölõ megnyilvánulásokat.
Természetesen a kormányok elhatárolódása önmagában még nem szünteti meg a két ország közötti feszült légkört, ezért megkérdeztük egy hazánkban légióskodó szlovák futballistától, hogy a mindennapokban érezhetõ-e Magyaroszágon, illetve Szlovákiában a másik állam állampolgárai iránti ellenszenv.
Frantisek Kunzo (Vác):
- Régebben Újpesten is játszottam már, és mondhatom, hogy mind a játékostársak, mind pedig a vérmes lila-fehér drukkerek is elfogadtak, és kizárólag a teljesítményem alapján ítéltek meg. Szeretetet és megbecsülést éreztem, kaptam. Egy idõben még a csapatkapitányi karszalagot is rám bízták, ami különösen megtisztelõ egy idegenlégiós játékos számára. Jelenleg Vácott futbalozom, ahol szintén remek közösségbe kerültem. Nekem soha nem volt problémám sem a pályán, sem azon kívül, ezért csak jó tapasztalatokkal rendelkezem.
Ezek szerint a nézõtéri rigmusok nem jutnak tovább a pálya szélénél?
- Természetesen tudok a túlfûtött szurkolói megnyilvánulásokról. Ilyenre mindkét országban sor került már, és bevallom, nem tudom mire vélni a jelenséget. Szerintem csak elszigetelt megnyilvánulásokról van szó, amire semmi szükség nincs sem a stadionokban, sem másutt. Sajnálom, hogy az elmúlt évek során egyre több ilyen deviáns magatartással lehet találkozni, hiszen régebben csak igen ritkán fordult elõ ilyesmi. Bízom a józanész erejében, és abban, hogy mindenki belátja: békében kell élnünk egymással akár Magyarországon, akár Szlovákiában.
