Arkadiusz Onyszko (fotónkon) tizenkét évet töltött el légiósként a dán bajnokságban. Ezért jól ismeri a nyugat-európai profi világot és van összehasonlítási alapja hazája körülményeivel. A 37 esztendõs lengyel kapus hivatásos labdarúgó-karrierjét 1989-ben, a KS Lubinianka együttesénél kezdte. Több klubváltás után végül Dániába szerzõdött. Elõbb a Viborg, majd az OB kapuját védte. Tizenkét év után 2010-ben hazatért Lengyelországba. Az Odera Wodzislawhoz igazolt, majd a csapat kiesését követõen két évre szóló kontraktust írt alá a Polonia Varsó csapatához.
Arkadiusz szervezetében 2010 júniusában veseproblémát diagnosztizáltak, azóta egy meccsen sem lépett pályára. Transzplantációs mûtétre van szüksége.
(A labdarúgóval készült interjú hírünk belsõ oldalán olvasható!)
Arkadiusz, Dániában szoros kapcsolatban voltál a Dán Hivatásos Labdarúgók Szervezetével. Hogyan ítéled meg a tevékenységüket?
- Nagyon pozitív tapasztalatokat szereztem. Mielõtt egy dán klubbal szerzõdést kötnek a labdarúgók, a játékos-érdekvédelmi szervezet elküldi a szerzõdés-tervezetet a Dán Labdarúgó Szövetség részére. A klub egy kész szerzõdésminta alapján készíti el a kontraktust, amit a szövetség ellenõriz. A játékos elé csak akkor kerül oda aláírásra a szerzõdés, ha az minden pontjában megfelel a hatályos törvényeknek. Sajnos Lengyelországban a klubokat nem kötelezik semmilyen egyeztetésre, pedig a lengyel labdarúgóknak is meg kellene adni a lehetõséget, hogy a nemzeti játékos-érdekvédelmi szervezet (PZP) hasonló módon járhasson el.
Kár, hogy Lengyelországban ilyen jellegû összefogást nem lehet elérni...
- Lengyelország egy furcsa ország. Részei vagyunk az Európai Uniónak, ezért a munkavállalókat elvileg ugyanolyan jogok illetik meg, mint az EU bármely más államában. Ám mégsem ez a helyzet! Hazámban a kommunista idõket idézõ állapotok uralkodnak. Elfogadhatatlan, hogy a jogérvényesítés területén nyolcvan százalékban a klubok érdekeit védik, míg a játékosokét mindössze húsz százalékban. Ezek a módszerek emlékeztetnek a kommunista évtizedekre, ahol rabszolgamunkát végeztettek. Feltétlenül szükséges jobb pozíciót kiharcolni a labdarúgók részére.
Nem gondolod, hogy a probléma mindkét oldalon fennáll?
- Nyugaton, ha a munkavállalói csoport úgy dönt, hogy sztrájkba lép, akkor mások is csatlakoznak hozzájuk. Ezt nevezik szolidaritásnak. Ezzel szemben Lengyelországban sokan és sokat beszélnek a problémákról, ám amikor ki kellene állni az igazukért, akkor megijednek és nem cselekednek. Volt csapatom, az Odera Wlodzslaw együttesénél két hónapig nem fizették ki a járandóságokat, ám a csapattársaim azt mondták: "csak két hónap...". Dániában tizenkét év alatt soha nem tapasztaltam, hogy akár egyetlen fizetésemet ne kapjam meg idõben. Ott azonnal szigorúan büntetik az ilyesmit, nincs kegyelem.
Vannak olyan klubok Lengyelországban, amelyek úgy gondolják, hogy törvényen felül állnak?
- Igen, vannak ilyenek. Ám ez a játékosok hibája. Ha a profi labdarúgók saját érdekvédelmi szervezetükhöz fordulnának és közösen fellépnének az anomáliákkal szemben, akkor megváltozna a helyzet. A klubok kihasználják, hogy a labdarúgók a közös érdekképviselet gyakorlása helyett inkább eltûrik a túlkapásaikat.
Vajon miért nem látják be a játékosok, hogy harcoljanak a jogaikért? Talán az évi 70 eurós tagdíj (kevesebb mint húszezer forint) tartja vissza õket?
- Dániában én háromhavonta ennél nagyobb összegû tagdíjat fizettem. A fizetésünknek ez nagyon kis hányada, amiért teljes körû jogi védelmet kaptam. Az ár-érték arányt tekintve nagyon jól jár minden játékos, mert ha problémája van egy klubbal, akkor elég egy telefonhívás, hogy segítséget kapjon. Emlékszem, Dániában egyszer a klubok ránk akartak kényszeríteni egy rendelkezést, amely károsan érintette volna a labdarúgók jogait. A bajnokság félbeszakadt, mert senki nem lépett pályára. Csak két labdarúgó játszott volna, az összes többi egységesen sztrájkolt. Végül a klubok és a játékosok megállapodtak egy új kollektív szerzõdésben. Lengyelországban szükséges, hogy a külföldön járt játékosoktól megtanulják: szolidaritással, a közös kiállással komoly eredményeket érhetnek el!
Személyes rossz tapasztalatod is van. Klubod, a Polonia Varsó megpróbálta felmondani a szerzõdésedet, mert veseproblémád miatt nem tudtál játszani.
- A lengyel rendelkezések kimondják, hogy miután egy játékos fél évig nem tud a csapat rendelkezésére állni, a klub felmondhatja a szerzõdését. Megjegyzem, Dániában nincs ilyen rendelkezés; aláírod a szerzõdésedet, a klub pedig köteles fizetni, függetlenül attól, hogy tudsz-e játszani. Ilyen esetekben a klub leül veled tárgyalni, megállapodnak veled a szerzõdés felbontásáról, ha azt szeretnék, majd kifizetik elõre fél évre a béredet. Lengyelországban tisztességtelen az eljárás a sérült labdarúgókkal szemben, akik a klubjukért végzik a dolgukat, ám egy meccsen szerzett sportsérülés is kiszolgáltatottá teheti õket.
A lengyel játékos pesszimista a jövõt illetõen. Úgy látja, hogy a labdarúgók Lengyelországban több évtizedes lemaradásban vannak Dániához képest a szervezettség területén.
