A FIFPro súlyosan aggasztónak tartja, hogy a Sport Választottbíróság (CAS) működése során olyan alapvető elvek sérülnek, mint a függetlenség, az egyenlő képviselet és a hozzáférhetőség. – Ez felveti a kérdést, hogy a labdarúgásnak valóban szüksége van erre? – tette fel a súlyos kérdést Wil van Megen, a FIFPro Jogi Főosztályának vezetője.
Az aggodalom 1984 óta, a CAS megalakulásától fogva fennáll.
Az elmúlt hónapokban két német eset kapcsán merült fel újra a kérdés. Két különböző németországi bíróság is megtámadta a CAS döntését, így ezekben az ügyekben csak néhány hónap múlva várható jogerős ítélet. Azonban a tény, hogy alapvető hiányosságok miatt vizsgálódnak, jogosan vet fel kérdéseket a sport világában.
1. VÁLASZTOTTBÍRÁK ÉS A PÁRTATLANSÁG
A CAS-rendszer kimondja, hogy a felek a jogvitában kijelölnek egy-egy bírót a Sport Választottbíróság Nemzetközi Tanácsa (ICAS) által felkínált zárt listából. Ennek az a célja, hogy az ICAS biztosítsa minden félnek a pártatlan elbírálást.
Ha megnézzük a Tanács összetételét, megállapíthatjuk, hogy az olimpiai mozgalom erőfölényben van. A testület mind a húsz tagját az olimpiai mozgalomhoz való (sportszövetségekkel kapcsolatos) kötődésük alapján nevezték ki, annak ellenére, hogy négy tag deklaráltan a sportolók érdekképviseletét látja el.
– A múltban bebizonyosodott, hogy a sportolók érdekvédelmi szervezetei még soha nem voltak olyan pozícióban, hogy érdemben beleszóljanak a CAS választott bírók jelölésébe – folytatta Wil van Megen.
Egy kivétel volt: 2001-ben a FIFA úgy döntött, hogy a Vitarendezési Bizottságának fellebbviteli ügyeit a CAS hatáskörébe utalja. Ekkor a FIFA fellebbviteli testületéből nevezték ki a CAS választott bírókat. Tíz bírót a klubok, másik tízet pedig a játékosok jelölhettek. A labdarúgással kapcsolatos ügyekben ők hozhattak döntéseket.
A gyakorlatban ez a rendszer sem volt megfelelő. A játékosszervezetek soha nem kaptak rá lehetőséget, hogy a lemondott bírók helyett másikat jelöljenek. Ennek eredményeképpen az utóbbi években mindössze négy FIFPro által jelölt választott bíró dolgozik a tízből.
Nemrégiben a FIFPro sürgetésére a CAS meghívta a nemzetközi játékosszervezetet és a klubokat, hogy jelöljenek új bírákat, ám a kinevezésük még folyamatban van és ez a folyamat a vártnál sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Az ICAS összetétele azonban változatlan maradt.
– Ezért joggal aggódunk mi is és a német fellebbviteli bíróság is, mivel a Pechstein-esetben első és legnagyobb problémaként a testület pártatlanságának megléte merült fel – mondta Van Megen.
2. AZ ELNÖK KINEVEZÉSE
A második érv az volt, hogy a bíróság elnökének kinevezése nem átlátható. Két választott állít össze egy három főt tartalmazó listát a CAS adminisztrációból. Ez az módszer nem felel meg a tisztességes eljárás kritériumainak. Az elnöknek függetlennek kell lennie és minden nyilvánvaló elfogultság lehetőségét kerülni kell.
3. A CAS-FŐTITKÁR SZEREPE
A német bíróság is foglalkozott a a CAS-főtitkár tisztázatlan szerepével. Egyrészt rejtély, hogy miként is jelölik a személyét erre a feladatkörre, másrészt az sem világos, hogy ő valójában mit is csinál?
A FIFPro úgy véli, hogy – függetlenül a német bírósági ügyek eredményeitől – a három témakörben felvetett kérdéseket meg kell oldani. – Ha a CAS nem talál megoldást ezekre a kérdésekre, plusz jelentősen nem csökkentik a sportolók költségeit (ami most ügyenként cca. 13 ezer euró – a szerk.), akkor arra a kérdésre, hogy vajon a labdarúgóknak szükségük van-e a CAS szolgáltatsaira, a válasz nyilvánvaló! – vonta le a konklúziót Van Megen. – A FIFA DRC működése azt bizonyítja, hogy elég hatékonyan lehet kezelni ezeket a vitarendezési ügyeket. Bár a rendszer nem tökéletes, mégis, ha első fokon működik, akkor működni fog a fellebbviteli szakban is. A FIFA eljárása díjmentes, a végrehajtási határozatok hatékonyabbak és olcsóbbak.
