A napokban adtunk hírt róla, hogy a FIFA döntése értelmében megtiltják a harmadik fél (third-party ownership, röviden: TPO) részvételét a labdarúgók átigazolási rendszerében. A nemzetközi labdarúgó-szövetség törekvése arra irányul, hogy a transzfer kapcsán kizárólag az eladó és vevő klub legyen érintett a labdarúgó játékjogának birtoklása tekintetében.

Külső közvetítő jelenléte nemkívánatos – de ma még gyakran előforduló – jelenség a labdarúgásban, ami nyilvánvalóan káros a sportágnak, mivel abból pénzt kivonva komoly veszteséget okoz.

A sportjogban járatos argentin ügyvéd, Ariel Reck figyelemreméltó tanulmányt készített a „harmadik fél” jelenlétének egy speciális változatáról, amelynél egyik klubtól a másikig egy közbeeső klub beiktatásával jut el a játékos. A „bridge transfer” néven ismert tranzakció során a híd szerepét betöltő harmadik klub bevonásával az üzletben érdekelt feleknek számos olyan lehetőség áll rendelkezésre, amikkel kijátszhatják a különféle adózási és FIFA-szabályokat.

Ezzel a módszerrel rejtve maradhat a transzfer valóságos összege, mivel azt szükség szerint megosztják a két kontraktus (Eladó–Híd és Híd–Vevő) között, ha a Vevő klub országában számukra kedvezőtlen az adózás. A Híd szerepét betöltő klub jellemzően olyan országból való (elsősorban Dél-Amerika területéről), ahol a jogi szabályozás és ellenőrzés kevésbé szigorú.

A bridge transfer adta lehetőségek egyik területe fiatal játékosok után átigazoláskor fizetendő nevelési költségtérítés csökkentése. Sajnos magyar példával tudjuk megvilágítani a folyamatot. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) 2009/A/1757 számú ügye Filkor Attila (fotónkon) átigazolásával kapcsolatos. Az MTK fiatal játékosa 18 éves korában szerződött külföldre, ez volt az első átigazolása. Az olasz Inter érdeklődött utána, azonban végül a máltai Pietá Hotspurs FC együttesével kötött szerződést, majd kilenc nappal (!) később az Interhez igazolt. Az új profi szerződése négy évre szólt.
Az Inter szerette volna megúszni a klub besorolásából adódóan magas nevelési költségtérítés megfizetését, megpróbált az MTK-val egyezségre jutni, de a fővárosi klub a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz fordult. A CAS végül az MTK javára döntött és 150 ezer euró (cca. 46 millió forint) megfizetésére kötelezte az Intert. Amennyiben a máltai klubra méretezik a költségtérítés összegét, az MTK jóval kisebb summára lett volna jogosult.

A harmadik fél tulajdonjogának problematikáját remekül példázza a 2007-es Tevez-eset, amelynél egy üzletember, Kia Joorabchian birtokolta Carlos Tevez játékjogát. A West Ham játékosának ügye akkor pattant ki, amikor Manchesterbe kívánt igazolni. Végül a West Ham 5,5 millió fontos (mintegy 2,2 milliárd forint) büntetést kapott a Premier League szabályainak megsértése miatt, ám megúszta a pontlevonást, ami miatt két éven át tartó jogi procedúra vette kezdetét…

Idén márciusban a FIFA első ízben szankcionált klubokat (Independiente, Racing, Rosario Central és Instituto – argentinok, Sud America – uruguayi) „bridge transfer” ügyletben való szerepvállalásuk miatt.

Következtetés
A „bridge transfer” káros gyakorlata növekvő tendenciát mutat az egész világon, a legkisebb kluboktól a legnagyobbakig minden szegmens érintett. Olybá tűnik, hogy a híd szerepét ellátó klub közbeiktatásával a játékos-transzfer két külön üzleti területre vált szét. Egyrészt van a sport-ág, ami a hagyományos átigazolási tevékenységet, a klub játékos-politikájából adódó természetes fluktuációt fedi le, másrészt van a tisztán pénzügyi ág, ami semmi mást nem takar, mint az adásvétel során a pénzforgalomból való részesedés – általában egy százalék jutalék – könyvelését.

A FIFA komoly feladat előtt áll, hogy feltárja és hatékonyan kezelje ezeket az ügyeket, ugyanis annak lényegéből fakadóan nehezen detektálható, legtöbbször csak évekkel később válik egyértelművé, hogy egy játékos efféle ügylet részese. A labdarúgás átigazolási szabályzata ma még nem minden esetre vonatkozóan tartalmaz egyértelmű passzusokat a „bridge transfer” gyakorlata ellen.

Komoly előrelépésnek tekinthető a tiszta viszonyok megteremtése területén Joseph Blatter márciusi találkozója Zürichben. A FIFA székhelyén történt megbeszélésen Blatter argentin kérésre engedélyezte a TMS (Transfer Matching System) által rögzített adatokhoz való hozzáférést, lehetővé téve ezzel az egyik legfőbb labdarúgó „exportőr” országban az adásvétel valós összegének transzparenciáját. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag lehetetlenné vált az adócsalás, a játékosok árával való mindenféle trükközés.