Miskolc, Tarcal – Múlt kedden Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járt az MLSZ teljes vezérkara, élén dr. Csányi Sándor bankár-elnökkel. Interjú: dr. Csányi Sándorral, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével.
A nagy tekintélyű sportvezető a tarcali Andrássy Rezidenciában vett részt azon a tanácskozáson, amelyen az országos szövetség megyei igazgatóságainak társadalmi elnökei jelentek meg és beszéltek a legnépszerűbb sportág aktuális kérdéseiről, továbbá a vidéki labdarúgóélet előtt álló feladatokról. Csányi Sándor szívélyességére jellemző volt, hogy munkatársait is megvárakoztatta annak érdekében, hogy feleljen az Észak-Magyarország kérdéseire.
– A képernyő előtt ülve rendre azt látom, hogy ön mindig Orbán Viktor miniszterelnök társaságában nézi a magyar válogatott valamennyi mérkőzését, sőt a fontosabb klubmeccseket is. Elárulja-e, hogy amikor szóba elegyednek, miről esik szó önök között?
Csányi Sándor: Egy labdarúgó találkozóhoz hozzátartozik a látottak kommentálása is. Természetesen mindketten véleményt nyilvánítunk. Egyenesen szentségtörés lenne, ha a focin kívül másról is diskurálnánk. Vagyis nekünk az összecsapásokon kizárólag a futball adja a témát.
– Biztosra veszem, hogy ön is belátogatott együttesünk öltözőjébe a norvégok ellen aratott budapesti Eb-pótselejtezős diadal után. Megnéztem néhány közösségi portálra feltett videót, és ezeken karneváli hangulatot, valamint pezsgőzivatart láttam. Ön kapott-e az égi áldásból?
Csányi Sándor: „Kicsit” kaptam, hiszen az üvegekből mindenfelé locsoltak a fiúk, az elnök sem lehetett kivétel. Így rám is jutott az ilyenkor elmaradhatatlan italból. Károm nem keletkezett, mellesleg bevallom, hogy a diadal oltárára szívesen feláldoztam volna az öltönyömet, hiszen évtizedeket – az Európa-bajnokságot illetően egészen pontosan negyvennégy esztendőt – vártunk a mostanihoz hasonló eufóriára.
– A továbbjutás másnapján sajtótájékoztatót tartott. Elkezdte a beszédét, majd egy pillanatra megállt, a zsebébe nyúlt, elővette a telefonját, rápillantott, aztán letette az asztalra. Kíváncsi vagyok arra, hogy magyar – norvég összecsapás lefújását követően hány hívást kapott?
Csányi Sándor: Kis túlzással azt mondhatom, hogy éjjel-nappal csörgött vagy jelzett a telefonom. Rengeteg, vagy inkább megszámlálhatatlan e-mail, sms és gratuláló hívás futott be hozzám itthonról és külföldről egyaránt. Minden megkeresés jól esett, az összest megtiszteltetésnek vettem, ezekre büszke voltam, vagyok és leszek, hiszen mégiscsak felejthetetlen siker után érkeztek.
– Megköszönöm, ha szolgál egy-két gratuláló nevével!
Csányi Sándor: A pazar győzelem éjszakáján többek között a német Karl-Heinz Rummenigge, az egykori aranylabdás, Európa-bajnok, vb-második, azaz nagyon sikeres csatár, a Bayern München egyik vezetője is kifejezte nekem szerencsekívánatait. Róla talán mindenki tudja, hogy a bajorokkal többször nyert Bajnokcsapatok Európa-kupáját, Interkontinentális és Német Kupát, továbbá német bajnoki címet.
– Most Bernd Storck szövetségi kapitány nevétől hangos a magyar sportsajtó. A német nemzetiségű kapitány azért is rászolgált az elismerésre, mert minden húzása bejött. Arról viszont – talán igazságtalanul – hallgatunk, hogy ön is jó döntéseket hozott!
Csányi Sándor: Kíváncsi vagyok arra, hogy mire gondol?
– Arra, hogy az észak-írektől elszenvedett vereség után leváltotta Pintér Attilát, majd előbb Dárdai Pálra, utána pedig a már említett Bernd Storckra bízta nemzeti csapatunkat. Utóbbi kinevezésével viszont leértékelte az itthoni szakembereket. Azzal nem vagyok tisztában, hogy ezt miként fogadták a magyar trénerek…
Csányi Sándor: Természetesen nem az volt a célom, hogy leértékeljem a hazai mestereket. A válogatott mellett korábban jó néhány magyar tréner is dolgozhatott, de nem túl nagy sikerrel. Ezért új utakat kerestem és kerestünk. Azon országok módszereit igyekeztünk átvenni, amelyek sikeresek Európában és a világon, miközben arra törekedtünk, hogy őrizzük meg a magyar labdarúgásra jellemző jegyeket. Ilyen a kreativitás, a technika, a küzdés és így tovább. Úgy látom, hogy az út felfelé vezet.
– Megítélése szerint miben lépett előre a honi sportág?
Csányi Sándor: Óriási volt az infrastrukturális lemaradásunk, folyamatosan csökkent a pályák száma, nagy ütemben romlott a tárgyi színvonal. A rekonstrukció révén ezerháromszáz pályát építettünk fel vagy át, több százat TAO-forrásból újítottunk meg. Volt olyan konstrukció, hogy a költségek hetven százalékát az MLSZ vállalta magára, az önerő pedig harminc – egyes esetekben viszont csak tíz – százalékra rúgott. A másik ugrásunk: az amatőr csapatok száma hétezer-kétszázról tizenegyezer-kétszázra nőtt. Ezek örvendetes tények. A kirakatban lévő válogatott sikere pedig tovább szélesíti majd az alapokat. Azt is az eredmények közé sorolom, hogy a versenyeztetés költségeinek kilencven százalékát az MLSZ vállalta magára, ezzel pedig a szövetség sokat segített az amatőr szférának, amely a profi közeg bázisa. Nem kérdőjelezhető meg az akadémiai képzéssel kapcsolatos tevékenységünk sem: a műhelyekben nagyon komoly munka folyik, ezért nem félek a jövőtől és nem fél a szövetségi kapitány, Bernd Storck sem.
– Attól sem fél, hogy – már bocsánat – leégünk az Európa-bajnokságon?
Csányi Sándor: Ha azt a játékot nyújtjuk majd Franciaországban, amit a norvégok ellen vasárnap este, akkor nem. Persze akár ki is kaphatunk az Eb-n, de leégni egészen biztosan nem fogunk. Abban is biztos vagyok, hogy sok ezren veszik majd az útjukat jövő nyáron Franciaországba.
– A sorsolási kalapok ismertek. Kiket szeretne csoportellenfeleink között látni?
Csányi Sándor: Nincs értelme annak, hogy álmodozzak. December 12-én lesz a sorsolás, akkor száll fel a füst. Akiket kapunk, azokkal kell majd mérkőznünk.
– Elnökként teljesen szabad kezet ad a kapitánynak? Egyáltalán kihez tartozik Bernd Storck munkájának felügyelete?
Csányi Sándor: Az alkalmazás és a javadalmazás kérdései az elnökség hatáskörébe utaltak. Az „egyéb dolgok” hozzám tartoznak. Az nyilvánvaló, hogy ha nem is napi, de nagyon szoros kapcsolatban vagyok a szövetségi kapitánnyal. Itt jegyzem meg, hogy nemcsak a labdarúgásban, hanem más területeken is az önállóság híve vagyok. Vallom, hogy jól kell megválasztani a munkatársakat és nekik szabad kezet kell kapniuk.
– Ön az UEFA végrehajtó bizottságának tagja. Mit szól elnökük, Michel Platini – mint a FIFA alelnöke és elnökjelöltje – felfüggesztéséhez?
Csányi Sándor: Ebben az ügyben az UEFA hivatalos véleménye a mérvadó és a testület kiáll mellette. Mivel a fellebbviteli bizottság elutasította a fellebbezését, érvényben maradt a kilencven napos eltiltása. Ismereteim szerint Platini, amennyiben szükségét látja, a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz, a CAS-hoz fordul. Jómagam öt éve kísérem figyelemmel az UEFA és Platini munkáját: odafigyel egész Európára, nem csupán a nagy, hanem a kis országokra, sőt az amatőr és a női szakágra is.
– Bízik-e az itthoni színvonal emelkedésében és a látogatottság növekedésében?
Csányi Sándor: Az NB I-es bajnokság nívója javult, a tizenkettes mezőny ezt segítette elő. A csapatok megérdemelnék, hogy több néző legyen a lelátókon. Az elmaradás okait keressük: vizsgáljuk a televíziós közvetítések gyakorlatát, a klubok és a szövetség ezzel kapcsolatos tevékenységét. Megjegyzem, hogy a sokat szidott szurkolói kártya már nem akadálya annak, hogy a nézők meccsre járjanak. Bevezetése előtt hibáztunk, hibáztam, hiszen én ragaszkodtam a kötelezővé tételéhez.
– Számomra kevésnek tűnik az élvonal tizenkettes mezőnye. Mert a csapatok fele a kiesés elkerülése ellen küzd, aztán eltűnt a palettáról a sportág néhány vidéki fellegvára…
Csányi Sándor: Az emelésen nem gondolkodunk, ez nincs napirenden. Azt szeretném, ha a budapestiek kárára több vidéki alakulat kerülne a listára, de ebben az esetben teljesen másodlagos, hogy az elnök mit szeretne. Idővel változhat a helyzet… Az NB II létszámát növeljük húszra, éppen azért, hogy mindenhol legyen profi labdarúgás, és a régiek mellett új fellegvárak jöjjenek létre.
– Mit szól ahhoz, hogy a mostani NB I-es bajnokságnak nincs tétje? A Fradi verhetetlen, az aranyérem biztos várományosa, továbbá nagy biztonsággal megjósolható a kiesők „személye” is.
Csányi Sándor: Elnökként csak azt felelhetem, hogy most így alakult…
– Ön gyakran jár vidékre: láttam már mezőkövesdi és diósgyőri labdarúgó-mérkőzésen is. Most, két nappal a Norvégia elleni diadalt követően sem pihen: eljött a Tokaj-Hegyalján lévő Tarcalra, hogy a megyék társadalmi elnökeivel konzultáljon. Mit kér tőlük?
Csányi Sándor: Hozzászólásomban megemlítem, hogy a magyar labdarúgás alapját az amatőrök adják: ez a szféra képezi a sportág kilencvenkilenc százalékát. Vagyis számunkra döntő, hogy milyen munka folyik vidéken. Már említettem, hogy jelentősen növekedett a csapatok száma, viszont kevés a jól képzett játékvezető, és a csapatok számához mérten edzőkben sem dúskálunk. Vagyis bőven van még feladatunk: folytatnunk kell infrastruktúra fejlesztését és szakmai téren is jócskán akadnak teendőink.
(boon.hu, Kolodzey Tamás)
